Pankráció története:
A pankráció a birkózás egy műfaja, melyben a küzdő felek látványos külsőségek között verekednek egy ringben – és nem ritkán mellette. A múltban az amerikai és kanadai pankráció jellemzője volt, hogy a mérkőzések végeredményét előre eldöntötték, és a pankráció (más néven wrestling vagy hivatásos birkózás) kifejezést később már csak az ilyen, előre eltervezett kimenetelű mérkőzésekre használták, melyeket worknek hívnak, azaz „megdolgozott mérkőzés”-nek. A mai pankrációra jellemzőek a különböző ütések, dobások, ugrások és feszítések, melyek a klasszikus birkózáson kívül különböző egyéb harcművészetekből és küzdősportokból származnak. A modern pankráció egyfajta előadóművészet, ahol a résztvevők egy olyan műsort hoznak létre, mely egy küzdősport jellegű mérkőzést vagy mérkőzés-sorozatot szimulál. A valós küzdelem mértéke a mérsékelttől (például az egyesült államokbeli World Wrestling Entertainment promóció) az igen valósághűn át (például a japán stílus) a látványosan valószerűtlenig terjedhet (például a mexikói lucha libre, mely jellemzően színpadias és stilizált). A küzdő felek úgy teszik a mérkőzéseket még izgalmasabbá, hogy különböző, más sportágtól átvett ruhát, vagy egyéb kiegészítőket (láncot, maszkot, palástot, sőt van, hogy gitárt) viselnek, s a mérkőzés előtti promóció során hangosan és mintegy állatias viselkedéssel szidják, fenyegetik egymást. A pankráció szimulált, olyan értelemben, hogy az eredmények előre el vannak döntve, valamint az ellenfélre mért hatásuk erősen eltúlzott. A játékot egyfajta előadásként vagy színjátékként kezelik, és nem használnák a mű vagy megrendezett kifejezéseket, hiszen a modern pankrációnak éppen ez a lényege. Számos pankrációbeli manőver okoz valódi fájdalmat és akár súlyos sérülést is, ha helytelenül hajtják végre. Előfordul, hogy bizonyos hivatásos pankrátorok feldühödnek és ellenségesen viselkednek, ha valaki lekicsinylően beszél arról, amivel ők foglalkoznak. Néha fel is ajánlják a lehetőséget az ilyen embernek, hogy a ringbe lépve ugyanazt tehessék, amit a másik fél minden egyes mérkőzés alatt, sérülések nélkül elvégez. A játékban a mérkőzést megrendező személyek, sokszor pusztán a közönség szórakoztatása végett arra kérik a pankrátorokat, hogy dobják le egymást a nézők közé. Sokszor hárman, vagy négyen verekednek egyszerre, s néha a bírókat is belekeverik a tömegverekedésbe, esetleg még széket is ragadnak és azzal ütik egymást.
